Felhívás: Nemzetközi szolidaritási napok a dezertőrökkel

[ – Українська – ] [ – Česky – ] [ – Русский – ] [ – Deutsch – ] [ – English – ] [ – Français – ] [ – Italiano – ] [ – Español – ] [ – Hrvatskosrpski – ] [ – Polski – ] [ – Ελληνικά – ]

Továbbra is tombol az ukrajnai háború, annak minden negatív következményével a világ nagy részére nézve. Ugyanakkor folytatódik a dezertálás és a besorozás megtagadása is, ami, ha széles körben elterjedne, a háború végéhez vezethetne. Ezért teszik közzé a közép-európai régió anarchistái ezt a felhívást a dezertőrök aktív támogatásának megszervezésére. Bárhol is élünk, tegyünk minden egyes napot a nemzetközi munkásosztály szolidaritásának és a háborúval szembeni ellenállásnak a napjává! Szerveződjünk a munkahelyeken, az iskolákban és az utcákon, hogy erősítsük a dezertálók befolyását! Harcoljunk méltó körülményekért mindazok számára, akik megtagadják, hogy ágyútöltelékként szolgáljanak az imperialista háborúban!

Legalább 200 000 ember menekül Oroszországból Putyin katonai mozgósítása elől, és további tízezrek menekülnek a mozgósítás elől Ukrajnában. Egyes hangok mégis azt állítják, hogy „a dezertőrök száma olyan elhanyagolható, hogy furcsa erről egyáltalán beszélni”. Szembe kell szállnunk eme cinikus kísérletekkel, melyek „láthatatlanná akarják tenni” azokat az embereket, akik úgy döntenek, hogy nem szolgálnak a hadseregben, disszidálnak vagy politikai okokból kivándorolnak. Meg kell hallatnunk a hangjukat, és gyakorlati segítséget kell nyújtanunk nekik.

A háborúellenes beszédek önmagukban nem rendelkeznek a háború megállításához szükséges felforgató erővel, ezért olyan feltételeket kell teremtenünk, amelyek megkönnyítik a dezertálást fontolgató emberek számára, hogy eljussanak az elmélkedéstől a cselekvésig. Nem arról van szó, hogy ki kell állni a frontvonalba a két hadsereg tankjai közé, és azt gondolni, hogy ez majd ráveszi a katonákat, hogy letegyék a fegyvert. Arról van szó, hogy nemzetközi szinten megteremtsük azokat a feltételeket, amelyek biztosítják, hogy a dezertőrök biztonságosan disszidálhassanak, és büntetőeljárás vagy társadalmi megbélyegzés veszélye nélkül élhessenek egy másik országban.

Jelenleg az oroszországi és ukrajnai háború ellenzőinek szinte nincs hová menniük. „Saját” kormányaik csapdába ejtették őket az országhatárok között, miközben a szomszédos országok nem hajlandóak befogadni őket és tisztességes anyagi feltételeket biztosítani számukra. Amennyiben az emberek választási lehetőségei továbbra is arra korlátozódnak, hogy vagy kénytelenek a hadseregben szolgálni, vagy pedig üldöztetésnek néznek elébe, akkor aligha számíthatunk a dezertálások számának növekedésére. Nemcsak a civil menekültek, hanem a hadseregből dezertálók számára is meg kell nyitni a határokat a háborús vonal mindkét oldalán. Pontosan ez az, ami jelentősen gyengítheti a háború dinamikáját.

Ez viszont soha nem valósulhat meg az adott kormányokkal való tárgyalások útján, – hisz ezek ugyanúgy a tőkés világ részei – sem pedig olyan szociáldemokrata felhívások hatására, hogy „tegyünk engedményeket a migrációs politika területén”. Számunkra, proletárok számára egyetlen fegyver létezik: az osztályharc; az utcai mozgósítás, a gazdaság szabotálása, és a háború elleni közvetlen fellépés… Akkor, és csakis akkor kényszerül a megrémült uralkodó osztály arra, hogy engedjen, ami számunkra soha nem a harc végső célját jelenti, hanem csak egy pillanat, ahonnan újabb offenzívákat kell végrehajtani a nyomor és háborúskodás világa ellen…

A politikusok kijelentései, amelyekben bírálják az orosz hadsereg agresszióját, csupán a képmutatás kifejeződései; eközben ugyanis nem nyújtanak segítséget és megfelelő anyagi feltételeket azoknak az embereknek, akik nem hajlandók a hadseregben szolgálni. És különben is, miért is cselekednének másként a polgári rend eme méltó képviselői!? Következetesen ki kell állniuk Putyin agresszorai, valamint más országok államférfiaival szemben, akik saját politikájukkal lehetővé teszik, hogy a hadsereg megőrizze háborús potenciálját. Azoknak az országoknak a kormányai, ahol élünk azok, amelyek ténylegesen megnehezítik a dezertálást, és ezzel hozzájárulnak a háború folytatásához.

Azoknak, akik életek megmentésén fáradoznak, azon kellene gondolkodniuk, hogyan lehetne gyengíteni a hadseregek harci képességét, hogyan lehetne a katonákat eltávolítani a frontvonalból, hogyan lehetne őket rávenni az engedetlenségre, hogyan lehetne őket arra motiválni, hogy használják a fegyverüket azok ellen, akik arra kényszerítik őket, hogy háborúba menjenek. Gondolkodjunk el ezen, és szervezzünk olyan közvetlen akciókat, amelyek ezeket a megfontolásokat konkrét eredményekké változtatják.

NÉHÁNY ANARCHISTA A KÖZÉP-EURÓPAI RÉGIÓBÓL (2022. NOVEMBER)


A háború:” nagy költségvetésű terrorizmus” <strong><em>Felhívás: Nemzetközi szolidaritási napok a dezertőrökkel</em></strong>/ War Is Terrorism A Bigger Budget With Appeal: Days of international solidarity with deserters