Hogyan zajlik a katonák mozgósítása Putyin Oroszországában? Milyen mértékű kényszerrel, zaklatással és elnyomással kell szembenézniük a frontra küldött katonakorban lévő férfiaknak? Hogyan reagál mindezekre az orosz lakosság, és különösen a munkásosztály? Mivel gyakran feltesszük magunknak ezeket a kérdéseket, egy orosz anarchistát is segítségül hívtunk, hogy tisztább képet kapjunk a helyzetről. Ő az alábbi rövid összefoglalóval válaszolt.
A Putyin-rezsim által bevezetett cenzúra és háborús propaganda célja, hogy elrejtse a sokkoló valóságot a világ elől. A másik oldalon láthatjuk az ukránbarát háborús propagandát, amely az orosz lakosságot Putyin-pártiak tömegeként ábrázolja, akik önként rohannak a háborúba. Néha nagyon nehéz teljes kiterjedésében látni és megérteni a valóságot. Ezért oroszországi elvtársunk tanúvallomása nagyon praktikus és hasznos lehet számunkra.
Az oroszországi mozgósítások margójára
Általánosságban érdemes előre megjegyezni, hogy az oroszok meglehetősen pacifista mentalitásúak. A szovjet korszak óta sokan ismételgetik: „Soha többé háborút!” Sokan kollektív traumát éltek át az afganisztáni és csecsenföldi háborúk idején. Erről népszerű dalok is születtek, amelyek a közelmúlt nebulóinak értelmetlen halálát éneklik meg. Sok orosz pedig kategorikusan nem kívánja ismét megélni ezt a fájdalmas élményt. Még azok is, akik hűségesek Putyin uralmához (természetesen 2022-ig), azzal az érvelnek, hogy Putyin „biztosítja a békés eget”. Nyilvánvaló, hogy van egy jelentős militarista kisebbség, amely jelenleg a katonai cenzúra révén egyfajta információs monopóliummal rendelkezik Oroszországban, de egyértelműen nem ők vannak többségben.
Mindazonáltal érdemes megjegyezni, hogy az orosz pacifista mentalitás másik oldala egy negatív tulajdonság, mégpedig a nyárspolgári gondolkodás. Az oroszok ellenzik a háborút, de nem hajlandók aktívan fellépni ellene. Ez különösen igaznak bizonyult olyan helyzetekben, amikor a kormány szigorú katonai cenzúrát vezetett be, tömegesen bebörtönözte azokat, akik kritizálták Oroszország katonai akcióit, és brutálisan szétoszlatta a háborúellenes tüntetéseket, több tízezer embert letartóztatva. Ilyen körülmények között az átlagos orosz inkább visszafogottan viselkedik, és nem fejezi ki a véleményét. Pontosan ezért sok közvélemény-kutatás magas támogatottságot mutat ki a háború és Putyin mellett: ez azonban hamis adat, mivel azoknak, akik „mellette” állnak, nincs mitől tartaniuk, míg azok, akik „ellene”, a jelenlegi rendszerben a szabadságuk elvesztését kockáztatják. A társadalom azonban kevés hajlandóságot mutat arra, hogy közvetlenül háborúba lépjen. Putyin ezt megérti, ezért kevésbé szigorú mozgósítást próbál végrehajtani, mint Ukrajnában. Ez elsősorban a tartományokat érinti, nem Moszkvát, ahol a háborús halálesetekről szóló hírek minimálisak.
Ugyanakkor Putyin kormánya ravaszul próbálja kivitelezni a mozgósításokat: hivatalosan nem a frontra küldi a kötelező katonai szolgálatot teljesítő fiatal férfiakat. Gyakorlatilag azonban, akiket már besoroztak, azokat rákényszerítik, hogy aláírják ezt a szerződést. Tudva levő, hogy a megalázás, a kínzás és a beosztottak zaklatása széles körben elterjedt az orosz hadseregben. Voltak olyan nagyobb horderejű esetek, amikor fiatal férfiak a kötelező szolgálatuk alatt elviselhetetlen körülmények miatt haltak meg, vagy verések következtében sérüléseket szenvedtek. Ezeket a férfiakat gyakorlatilag túszul ejtik, és zsarolással kényszerítik őket, hogy „önként” menjenek háborúba. Voltak olyan esetek is, amikor az orosz hatóságok véletlenszerűen kiválasztott embereket csaptak be, rábeszélték őket, hogy menjenek el „pénzt keresni”, majd hamis dokumentumok aláírása után a szeretteiket sem értesítve a frontra küldték őket.
Az oroszok nem akarnak háborúba menni, ezért sokan nem jelentkeznek a katonai toborzóirodákban; sokan megpróbálnak betegséget színlelni. Például egy volt osztálytársam, aki kiváló tanuló volt, és sikerült bejutnia az egyetemre… Miután megkapta a behívóját, elhatározta, hogy eltöri a lábát… Sokan inkább külföldön próbálják elkerülni a mozgósítást, de az orosz kormány most arra törekszik, hogy ezt a lehetőséget 2026-ig megszüntesse.
Dagesztánban például szintén voltak tiltakozások a mozgósítás ellen. Külön említésre méltó a mozgósított katonák feleségeinek fellépése, akik még a Kreml falai előtt is tiltakoztak. Ez különösen figyelemre méltó, tekintve, hogy közülük néhányan kezdetben támogatták a háborút, de most a katonák leszerelését követelik. Ezek többnyire békés tüntetések voltak, amelyek azonban széles körű érdeklődést eredményeztek.
Voltak erőszakosabb formái is a mozgósítás elleni tiltakozásoknak, például gyújtogatások és a katonai toborzóirodák elleni támadások országszerte. Az egyik ilyen eset Ust-Ilimsk városában történt, egy bizonyos Ruslan Zinin részvételével. Ruslan Zinin, egy ust-ilimski fakitermelő teherautósofőr, a háború kezdetén, 2022 márciusában elvesztette 19 éves iskolatársát, Danilt, aki kötelező katonai szolgálatot teljesített. A mozgósítás bejelentését követően Zinin megtudta, hogy unokatestvére is megkapta a behívóját.
A mozgósítás ellen tiltakozások kezdődtek, miután 2022. szeptember 26-án Zinin, félve, hogy öccse sorsára jut, elment a katonai toborzóirodába, és egy szemtanú szerint megpróbálta kideríteni, miért kapott behívót a barátja, aki eddig nem szolgált a hadseregben. Erre a katonai toborzóirodában sértegetni kezdték Zinin-t. Ruslan sebtében eltávozott, de még aznap visszatért, ezúttal egy rövidre vágott csövű puskával, és tüzet nyitott. Ennek eredményeként 19 év börtönbüntetésre ítélték…